"a posztdramatikus színházra jellemző tolakodó és gyakran sokkoló testisége mögött a jelek létrehozásával kapcsolatos felfogás eltolódása húzódik meg. A test a középpontba kerül, de többé nem értelemhordozóként, hanem saját fizikalitása és gesztikulációja révén.A központi színházi jel, a színész teste, megtagadja a rá háruló jelölő szolgálatot."

Hans-Thies Lehmann: Posztdramatikus színház 111. old.